Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, világszerte ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsalád tervezését 1966-ban Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők, valamint Finta László formatervező irányították. A 260-as típus első prototípusa 1971-ben debütált, sorozatgyártása pedig 1972-ben kezdődött, és egészen 2002-ig folytatódott. Összesen 72 547 darab Ikarus 260 típusú busz hagyta el az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárait.
Magyarországon a legnagyobb felvásárló a BKV volt, amely 1972 és 1992 között több mint 2400 darab új buszt szerzett be. A Volán-társaságok révén a 260-as buszok vidéki városok helyi közlekedésében és a helyközi járatokon is jelen voltak. Sikeréhez hozzájárult az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, az akkor nagy újdonságnak számító nyitható ablakok, valamint az a képesség, hogy a busz számos műszaki elvárásnak megfelelt a megrendelők igényei szerint. A járművezetők munkáját a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó könnyítette meg, de készültek manuális váltóval is, főleg helyközi változatokban. Az üzemeltetők számára pedig az olcsóbb szervizelés jelentette az előnyt.
