Márta
Egy haldokló bácsi utolsó óráiban fogtam a kezét. Egyszer csak a sarok felé fordult és azt mondta: „Márta.” Később megismételte, majd elhunyt. Másnap a lánya elárulta, hogy Márta az anyja volt, és örültem, hogy a bácsit a felesége várta odaát.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Leave a Comment