„Úgy másfél éve élek fura rosszullétekkel, s egy tavaszi éjszakán a sürgősségin értékeltem át addigi életemet. Túlhajtottam, felborítottam a testem körforgását, szétstresszeltem magam, hülyén táplálkoztam, belecsúsztam abba, hogy csak a teljesítményem által lehetek valaki. Totál mélyponton voltam, hogy nem hívnak a tévék, csak valami gagyiba, vagy érdektelen reggeli műsorokba. Gondoltam, kezdik lehúzni a rolót. Ez persze csak a fejemben élő démonok hangja volt, de addig járattam csúcsra ezeket a gondolatokat, amíg a testem nem jelezte, hogy gebasz van: néha az autópályán kellett félreállnom, 150-es pulzussal, szédüléssel, néha fel sem tudtam kelni, annyira rosszul voltam. Régóta szeretnék anya lenni, és évek óta nem jön össze.”
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Leave a Comment