” Én utoljára akkor sírtam, amikor egy hosszú és fárasztó dedikálás során megállt előttem egy asszony, pár esztendős kisfiával a karján. Szép kisfiúcska volt, mélybarna, óriási szeme ragyogott. Mióta állnak itt? – kérdeztem. Egy órája – felelte az asszony mosolyogva. És te ilyen türelmes gyerek vagy? – kérdeztem a fiúcskától. Nem válaszolt, csak nézett. Nem rebbent a szeme. –
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Leave a Comment