Jelenleg gyászolom az elmúlt (több, mint) 10 évet. Bárki mondjon bármit, de mínuszból hoztuk fel a zenekart, a covid előtt olyan mennyiségű bulit játszottunk, amire most is csak néhány zenekar képes, és mindezt a legnagyobb barátságban a Josefinától az Arénáig a színházon keresztül! Én úgy gondolom, hogy egy nagyon összetartó csapat voltunk, rigolyákkal, szenvedélyekkel, hülyeségekkel, stb. A család és a zenekar szinte egy volt mindegyikőnknek. El kell fogadni, hogy néha az emberi életek csak „percekre” találkoznak, de ha boldog időszak volt – és az volt – akkor megérte! „Először is hű, önmagadhoz légy”. Én nagyon hálás vagyok Nagy Botinak, Tari Botinak, Viktornak, Fecónak, Zalánnak + a jelentős létszámú stáb minden tagjának, hogy csodákat élhettünk meg.”
A bejelentkezésben feltűnik Feró két kutyája is akiknek épp enni ad. A növényeket annyira szereti az énekes, hogy még beszél is hozzájuk: “Hiszek benne, igen, hogy jót tesz, ha beszélünk egy növényhez
És amikor ennek a mély, belső nőiségnek a fénye rám ragyog, akkor érzem úgy, hogy férfiként kiteljesedtem. Ez az önszuggesztív inspiráció, amit leginkább egy önmagába harapó kígyóként tudnék szemlélte
Leave a Comment