Túlterheltem magam, felborítottam a testem ritmusát, szétstresszeltem magam, rosszul étkeztem, és beleestem abba a csapdába, hogy csak a teljesítményem határozza meg az értékemet.
Teljesen mélypontra kerültem, amikor észrevettem, hogy a televíziók nem hívnak, csak alacsony színvonalú vagy érdektelen reggeli műsorokba. Azt hittem, kezdik elzárni előttem a lehetőségeket.
De ez csak a fejemben létező démonok hangja volt, és addig fokoztam ezeket a gondolatokat, míg a testem végül jelezte, hogy nagy a baj: Néha az autópályán kellett félreállnom, 150-es pulzussal, szédülve, néha pedig annyira rosszul voltam, hogy fel sem tudtam kelni.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Leave a Comment